Once a nomad, always a nomad

Valamelyikünk (legvalószínûbben én, de ha kéri más a cégbõl, odaadom) elõad a Budapest New Technology Meetup-on, július negyedikén. A Mizu?-ról lesz szó. Lehet regisztrálni és jönni megnézni. :-)

(Aszta, egy nap két blog bejegyzés! :) )

[Listening to: Emil Rulez / Winkler es Eldee a hajora mennek]

Ilyen tél után, ami most volt, mindenki meleg nyarat vár, és az elmúlt napok alatt el is hitte az ember, hogy ez így is marad. De nem. A tegnapi 36 után holnap már csak 28 fok lesz, holnapután csak 23.

És ez így a normális — hullámzik a hõmérséklet, hullámzik a világ. A nagy pendulum.

Olyan régen blog-tam ide valamit is, teljesen kijöttem a gyakorlatból. A magánéletem normális mostanában, a munkák nagy része üzleti titok, ráadásul én magam jelentõs részben a rohangálás/tárgyalás/telefonkonferencia részét csinálom, és csak kisebb részben a kódolást (bár vannak kisebb-nagyobb projectek, dolgok, amiket magam csinálok, de sokkal kevésbé érdekesek), ezért még csak érdekes technikai megoldásokról sem tudok írni. A tõzsde, ami napi mondjuk fél órámat veszik igénybe, keveseket érdekel.

Ennek megfelelõen a blog nézettsége is hullámzik. Az elmúlt 365 nap grafikonja ezt adja ki, segítségként berajzoltam a trendvonalat is, ahogy a tõzsdei grafikonokon szokás:

Emlékezhetünk, hogy volt már 200 visitor is évekkel korábban. Nagy utat tettünk meg lefele az újra átlag 47-ig. :-)

Viszont van ennek egy óriási elõnye is, legalábbis számomra. Most, hogy megint ilyen szép kevesen vagyunk, én valójában egy kicsit szabadabban érzem magam abban, hogy mit írok, és mikor. Visszatérhetünk a blog eredeti 2002-ben leírt) céljához, hogy “rokonok, baratok, ismerosok akikkel ritkan tartom a kapcsolatot megtudjak mi is van velem es masokkal.”

Ami sokkal fontosabb is most, mint akkor volt, mivel most máshol élek mint õk, kevesebbet találkozunk (amikor az embernek rendben van a magánélete, kevesebb ideje van a barátokra, rokonokra — nekem legalábbis, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel), kevesebbet beszélünk.

Talán olyanok is vannak, akik kevesebbet hívnak, mert azt gondolják, elfoglaltabb vagyok. Ami valójában nem igaz, szerintem az ember mindíg pont ugyanannyira elfoglalt, legyen akár egy vasgyári munkás, akár az USA elnöke — legfeljebb más dolgok foglalják el. Mindenkinek ugyanannyi idõbõl áll a nap. Persze vannak lazább, és vannak húzósabb idõszakok, de ez is mindíg így volt.

Hiszen a világ minden dolga hullámzik.

[Listening to: New Model Army / Green And Grey]

P.s.: Megvajítottam az õ betûket, viszont megjelentek valami fura aposztrófos “t” betûk itt-ott. Majd kiírtom õket valahogy.

Let your fighting scars heal in the sun
On a bright windy day
Let your cold blades sleep in the sand
Till it’s rusted away

(Chris Rea / King of the beach)

Ez jár a fejemben egy ideje, most kiírtam belöle.

Csináltam valamelyik nap egy kísérletet: írtam egy kis scriptet, ami 20 percenként csinált egy screenshot-ot a gépemröl, és ugyanakkor egy fotót az iSight-al. Kb 24 óráig futott (amikor nyitva volt a gép). Az eredmény nagyon tanulságos, úgy tünik, én egész nap hülye fejeket vágva dolgozom. :-) (Kérlek, erösítsetek meg, hogy ez nem így van….)

Javaslom valami hasonló kipróbálását mindenkinek. :-)