Once a nomad, always a nomad

Csináltam jobb oldalt egy “Elsewhere…” részt itt a blog-on, ahol elérhetõek a Google Reader-ben (ezt használom RSS olvasásra) megosztott dolgaim, amik tulajdonképpen website-ok, vagy más blog-ok bejegyzései, amikrõl valamiért úgy gondolom, hogy “ezt mindenkinek látnia kell”. Gyakrabban osztok meg ott valamit, mint amilyen sûrûn blog-olok (ha valakit érdekel, a megosztásnak is van RSS-e). Illetve ott van még a Facebook oldalam (ez ugye olyasmi, mint az iWiW, csak jobb és nemzetközi).

Ami felveti a kérdést, hogy nem lenne-e jobb, ha az egész kkovacs.hu blog helyett egy nagy RSS olvasó lenne, ahová behúznám a máshol keletkezõ (blog, facebook, google reader, del.icio.us, stb) feed-eket? Valószínûleg nem fogom a közeljövõben megcsinálni, de vajon ez a blog-olás jövõje?

A héten találtam egy nagyon érdekes dolgot. Körülbelül 1998-ban, amikor még a GE-ben dolgoztunk, akkoriban fejlõdött a mai Agile Programming metodológia (amit akkoriban inkább Extreme Programming-nak hívtak), aminek a vitáit, tapasztalatait én is követtem a C2 wiki-n. A C2 Source Safe bejegyzéséhez írtam is akkor egy rövid kommentet, azután 10 évig nem néztem arra (ugyan ki nézi a SourceSafe oldalt pont itt, amikor már maga a SourceSafe sem valami jó cucc?), egészen napjainkig, amikor is láttam, hogy ebbõl a kis hozzászólásból egész komoly vita alakult ki a résztvevõk között, pro és kontra. :)

Tök jó. És furcsa ma, a GIT korában, amikor olyan mágiákat csinálunk forráskontrollal, hogy azt én sem hittem volna egy évvel ezelõtt, visszaolvasni hogy akkoriban még milyen alap gondjaik voltak az ilyen rendszereknek. “Alapvetõen jó [....] bár határozottan megbízhatatlan, ha több ember használja hálózaton.”

Na a SourceSafe az a forráskontroll rendszer, aminél tényleg még a napi .tar.gz is jobb, ahogy azt Linus kifejezte, igaz, õ a CVS-re mondta ugyanezt. De a SourceSafe tényleg annyira rossz volt, hogy én a saját gépemen RCS-el (a CVS elõdjével) forráskontrollozgattam a saját munkámat, és onnan küldtem be a kódot a SourceSafe-be. :) Hasonlóan, mint ahogy sokan a GIT-et használják ma Subversion repository-k “továbbkontrollálására”.

Amúgy a GIT tényleg jó. Én féltem tõle, hogy túl komplex lesz egy, a miénkhez hasonló kis fejlesztõcsapat számára, hogy túl sok olyan dolgot tud, amiket nem használnánk ki, cserébe meg bonyolultabb. Azután jött egy olyan project, ahol annyira bonyolult konfiguráció kezelést és change management-et kellett megvalósítanunk, hogy a csapat úgy döntött (szavaztunk!), hogy akkor legyen GIT. És nem bántuk meg.

Igaz, hogy meredek volt a “tanulási görbéje”, de mindenki lelkesen belemélyesztette a fogát, és most már irtóra hiányzik a GIT, amikor valamelyik régebbi projecthez kell hozzányúlnunk, amiket még SVN-el kezelünk. :) Ha 4 éve létezett volna a GIT, nagyon sok mai szívástól meg lennénk kímélve, fõleg olyan projecteknél, ahol egy adott kódból több “instance” is fut, amik minimálisan valamiért el kell térjenek egymástól.

“There was once a group of alumni, highly established in their careers, who got together to visit their old university professor. The professor welcomed them and entertained them in the drawing room. When they gathered together, they just talked and exchanged their own experiences in both the fields of work and of life. The conversation soon turned to complaints about stress in work and in life. Offering his guests coffee, the professor went to the kitchen and returned with a large pot of coffee and an assortment of cups – porcelain, plastic, glass, crystal, some plain looking, some expensive, some exquisite – telling them to help themselves to the coffee.

When all the students had a cup of coffee in hand, the professor said, "If you notice, all the nice looking, expensive cups were taken up, leaving behind the plain and cheap ones. While it is normal for you to want only the best for yourselves, that is the source of your problems and stress. What all of you really wanted was coffee, not the cup, but you consciously went for the best cups and were eyeing each other’s cups. Now consider this: Life is the coffee and the jobs, money and position in society are the cups. They are just tools to hold and contain Life, and do not change the quality of life. Sometimes, by concentrating only on the cup, you fail to enjoy the coffee I have provided. So, don’t let the cups drive you … enjoy the coffee instead".

It is true though, that we cannot see what we really want in life; the cup or the coffee. Many times we throw the precious things away and keep the valueless things. See what is precious in life, that we can enjoy, as the professor said to his guests, “Don’t let the cups drive you … enjoy the coffee instead”. So what is it really important for you?”