More Moldova
filed in General on Dec.31, 2008
Miután beírtam az idézetet az előző bejegyzéshez, utána nem sokkal találtam valami nagyon klasszat: Moldovának egy csomó régebbi könyvét online. Ráadásul valószínűleg legálisan (vagy: valaki a Petőfi Irodalmi Múzeum szerverein tartja a warez-eit).
Ez nagyon klassz, mert ezek nagyjából azok a régi könyvei, amiken én felnőttem, és amiket annyira szerettem. Szeretem az újabb könyveit is (Utolsó töltény XXVIII :) ), de számomra a régiek a klasszikusak (azokból is inkább a novellásak, nem az oknyomozósak).
A kedvenceim a korábban is említett Ferencvárosi koktél novellái, amit bátran ajánlok mindenkinek, főleg, aki kicsit is emlékszik még a szocializmusra — de aki nem, az is biztos hogy jól fog szórakozni rajta. És miközben olvassuk, ne felejtsük el, hogy ez 197…-ben jelent meg, nem ma. Ez csak jobbá teszi az élményt – ma már ezeket mindannyian le merjük írni, de akkoriban…
Ha valakinek csak öt perce van egy kávé mellett, akkor a (csak másfél browser-oldal hosszú) Az eltörött csavar-t ajánlanám “mintaként”.
A könyvben a legjobb, bár egyben leghosszabb novella természetesen a “Lakinger Béla zsebcirkáló” (avagy: kalózrádió a Rákos-patakon), szerintem. (De mind jó, köztük természetesen a korábban emlegetett “Verebes, a túl művelt boxoló” (az sem hosszú).)
“Zölderdő válaszolt valamit, de szavait elnyelte az őrjöngő vihar. Lebovics újra átkiáltott:
– Nem vennének át néhány vagon kenőszappant? Esetleg szilvalekvárt?
– Nincs szükségünk rá.
– Azt hiszem, elhamarkodottan ítél. Ha átveszik, szó lehetne arról, hogy a hajót nyugodtabb helyre vontatnánk. Persze, ha nem kell a lekvár és a kenőszappan, akkor nem kell, viszont hadd legyen szabad felajánlanom minden kényelemmel ellátott ravatalozónkat.
Zölderdő megértette a célzást:
– Rendben van, átvesszük a szilvalekvárt.
– Sajnos, csak a kenőszappannal egy tételben adhatjuk, ugyanis egy tévedés folytán össze van keveredve, de a szappan elveszi a lekvár kellemetlen édeskés ízét, és kiválóan habzik.”
(Megjegyzés: eddig ezen el sem gondolkoztam, de most én is a ferencvárosban lakok. :) )
January 1st, 2009 on 01:00
Nekem is gyerekkoromban nagy kedvenc volt Moldova. Most nem merném újraolvasni, nehogy csalódjak :-)
January 1st, 2009 on 12:47
Az ilyesmitől én is szoktam félni, de ő nem volt csalódás most sem, szerencsére. (Mással nekem is előfordult már)
January 4th, 2009 on 22:38
Ó, 1000 köszönet! Úgyis pont befejeztem egy Terry Pratchettet.