repackaged

Oké, világválság. Az idei év rosszabb lesz lesz, mint az előző (igen/nem).

Minden az elmén múlik. Például, ha annyit keresel, amennyit most, de a múlt héten még a dupláját kerested, azt szívásnak érzed. Ha a múlt héten a felét kerested, akkor az öröm. Pedig a pillanatnyi valóság mindkét esetben ugyanaz.

Ezen kívül: válság, persze, de túléltünk már párat. Apáink, nagyapáink, még többet. Mindíg van egy válság valahol, valamiben. Ettől még az emberek enni fognak, ettől még iszunk kávét, ettől még mennek a vonatok (illetve, azok mástól nem mennek). A tőzsdék például kb ott tartanak most, mint a dotcom krízis végén, ami amúgy még ezzel az eséssel együtt is túl magasan van a ‘95-ben kezdődött extrém emelkedéshez képest. Itt, Európában nem bombázzuk egymást.

Azoktól a dolgoktól nem érdemes félni, amitől már félnek elegen. A krízisek úgyis mindíg onnan jönnek, ahonnan senki nem várta őket.

Mindíg, minden változik, néha gyorsabban, néha lassabban. Néha vissza kell nyúlni az alapokhoz, magunkban újra végiggondolni a 4000, 3500, 2600, 2400, 2000, vagy 1400 éves gondolatmeneteket. Azok dolgok, amik már sok krízist megértek, túlélik a mostanit is. Túlélik a következőt is.

Másrészt viszont: nem érdemes erre a mostani helyzetere úgy gondolni, mint egy “válságra”, mert ez azt a reflexet támogatja, hogy “csak ki kell bírni, majd elmúlik”. Mert az extrém emelkedés most nem jön vissza hamar. Az a költés hitelből volt. Az a gazdagság valójában sosem volt ott. 

Kicsit minden más lesz 2009-ben, de nem teljesen más. A kapitalizmus és a demokrácia, minden hibájuk ellenére, még mindíg a legjobb társadalom-szervezési rendszerek, amiket az ember eddig alkotott.

A bajokat, a szenvedéseket nem “a kapitalisták”, “a bankárok”, “a tulajdonosok”, “a zsidók”, “a hitetlenek”, “a konzervatívok”, “a liberálisok” még csak nem is “a szakszervezetek”, “az állam” vagy “a fogyasztók” okozzák. A valódi okok mindíg a kapzsiság, a gyűlölet, és a tudatlanság. Mindegy, hogy kiben, kikben vannak. De mindannyiunkban vannak néha. Erre érdemes gondolni időnként.