Azért az milyen klassz dolog már, hogy az ember csak úgy áthajthat egy szomszédos országba, csak mert ott haladva jobban meg tudja közelíteni a (magyarországi) úticélját? Anélkül, hogy valami “hivatalos személy” zaklatná, görbén nézne rá, cseszegtetné?

Nagyon messze eljutottunk a szocializmus óta. Én nagyon őszintén örülök neki.

Még megvannak a bódék. Még megvannak az emlékek. De lassan, nagyon lassan, mi is eljutunk oda, hogy az emberek a fontosak, nem a rendszer, vagy a hivatalok. Centiről centire. Csak vissza ne forduljunk ezen az úton valami rosszul értelmezett ál-közösségi reflexből…