A VI szövegszerkesztőnek alapvetően három módja van: normál-mód, beszúrás mód, és “ex” mód. A normál-mód az “alap”, és az gomb mindíg visszavisz normál-módba. Ha valaha bizonytalanná válsz, hogy milyen módban vagy, csak üss -et.

A normál-mód való arra, hogy mozogjunk a szövegben, és egy-két billentyűs parancsokat használjunk a módosítására. Némelyik ilyen egy-két betűs parancs átvisz “beszúrás” módba, ahonnan (még mindíg) -el jövünk vissza normál-módba.

A normál-módból elsőre ezeket a rövid billentyűparancsokat érdemes tudni:
i – szöveg beírásának elkezdése, oda ahol a cursor áll. (*)
A – szöveg beírás a sor végére. (*)
o – új sor a jelenlegi alatt, és szöveg beírás oda. (*)
x – a karakter törlése amelyiken a cursor áll. (**)
dd – sor törlése. (**)
ZZ – mentés és egyben kilépés.
:q! – kilépés mentés nélkül. (***)

(*) = Beszúrás módba kerülsz. A végén üss -et a normál-módba visszatéréshez.

(**) = NEM visz át beszúrás módba, normál-módban maradsz. Több törléséhez csak ütögetsd többször.

(***) = (Érdekesség: itt igazából az “ex” módot használjuk, ahová a < :> visz minket. De ez most mindegy is.)

Ééés, ennyi! Most már mindent meg tudsz csinálni a VI-al (VIM-el), úgy ahogy egy hagyományos buta (most még okosabbnak és egyszerűbbnek tűnő…) szövegszerkesztővel tennéd, mint mondjuk a Notepad, a TextEdit, vagy pico.

Hogy miért érdemes tovább foglalkozni a VI-al (VIM-el)? Hogy előrevetítsem a jövőt, csak pár dolog, amire az ember képes lesz:

* Százezer soros SQL file-ba 100 soronként egy commit-ot szúrni.
* Egy szerződés két verziója között a különbségeket villámgyorsan megtalálni.
* Egy file-ban minden számhoz 7-et hozzáadni.
* DOS-os (Windows-os) és Unix-os sorvégeket konvertálni.
* File-ok tömegét átnevezni valamilyen minta szerint pár mozdulattal.
* Egy file-ból kitörölni (vagy meghagyni) minden sort amiben a keresett minta szerepel.
* Nagyon gyorsan navigálni programkódban
* …és még sokan mások.